Everything changes

"Semmi sem biztos, csak a változás", meg "el kell engedni a múltat hogy lehessen jövőd", meg "lépj ki a komfortzónádból mert csak úgy lehet változtatni", meg "Mi magunk legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban" illetve a fő kedvencem, hogyaszongya: "Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak föl, az optimisták pedig  vitorlákat." Megnyitod az internetet és ömlik ki belőle a rettentő sok okosság meg idézet, meg Mahatma Gandhi, Márai meg Coelho... Értem én hogy tökokosak voltak ők, meg alapvetően nyilván igazuk is van, csak éppen a lényeget nem mondja el egyik se, ami pedig nem más, mint hogy: DE HOGYAN??? Ezt keresi mindenki, értelemszerűen magamat is beleértve, hogy értem én hogy változás, meg hogy ami nem öl meg az megerősít (kivéve a medvét, a medve az megöl.) 

Szóval totál értelmetlennek tartom ezt a rengeteg bölcsességet meg copy-paste-elt idézetet olyan emberektől akik régesrég meghaltak. Értem én hogy nyilván a régebbi századokban is kemény volt az élet, sőt sokkal keményebb mert a patakban kellett mosni és ha rajtakaptak valakit a szénakazalban a cselédlánnyal azért a cselédlányt kiakasztották egy oszlopra a falu határába száradni (ha már a mosásnál tartottunk), meg volt háború meg járványok, de szerintem azok az emberek nem tudhatták, hogy majd a 21. század embere mit él át. Sőt, már a vidéki idős emberek sem fogják soha megérteni, hogy a nagyvárosba szakadt kisunokák hogyan és miként élnek és túlélnek. Hogy hogyan érvényesülnek, hogy maradnak jó és erkölcsös emberek, hogyan ismerkednek, élnek és szeretnek, hogyan változnak és változtatnak, hogyan tudják elérni a céljaikat anélkül, hogy a főfolyamot követnék ahol húz az ár és a legkönnyebb lenne a dolguk (értsd: áttaposni mindenkin szemrebbenés nélkül, ahogy manapság illik). Persze, gondolom vannak örökérvényű bölcsességek, amiket egy 45 éve törökülésben meditáló hosszúszakállú fószer megfogalmazott, ezért aztán nyilván igaz, de most tényleg, az a sárga lepetőbe bugyolált muksó honnan tudná, de komolyan HONNAN, hogy én itt Európában egy rohanó nagyvárosban mit élek át...

Az a baj, hogy mindenki olyan k jól tudja, hogy a másiknak mit kéne tennie. Amikor valaki gondolkodás nélkül a másik javára tesz, vagy azt nézi, hogy a másiknak ha nem is lesz, jó, legalább rossz ne legyen, és aszerint cselekszik, az tökoké. Azért nem jár köszönet. DE: próbálj meg egyszer felállni saját magadért és azt mondani, hogy nem érdekel, én most ezt így érzem jónak, hogy a saját komfortérzetem most az egyszer többet ér mint másé, egyből te leszel a világ rossza. Abban a pillanatban el vagy ítélve, és abban a pillanatban rádhúzzák vagy nyíltan a véleményüket, vagy jön ami ugyanez, csak burkolva, hogy “hát én nem tudom (alternatív formája ennek az “én nem akarok beleszólni”) DE ez fura”. Fura alatt alapbeállított verzióként érheted a “rossz” bármely szinonimáját. Mer nyilván más tökre tudja. Nem lenne egyszerűbb mindenkinek ténylegesen elkezdeni a saját portáján söprögetni? Esetleg nem belepofázni a másik életébe? Én egy ideje elkezdtem, és elmondhatom hogy tényleg kevésbé macerás az élet, ha pont lesz*rod a többi embert, és tényleg csak azokkal foglalkozol akik: 1: tényleg számítanak, vagy 2: megkérnek arra, hogy mondj véleményt egy adott élethelyzetükről. 

Változtatni, a saját belső világodat szebbé-jobbá tenni, a lelki komfortodat megtalálni amúgy is mocskos nehéz, és az emberek zömének élete végéig sem sikerül (és ebben benne vannak azok is akiknek igényük sincs rá hogy két szappanopera között ezen akár egy percre is eltöprengjenek). Főleg ha még jönnek hozzá a fogadatlan prókátorok, akiknek fő szándékuk, hogy rossz érzést keltsenek benned amiért feladtál egy eddigi megszokott, viszont számodra valószínűleg kellemetlen szituációt, és próbálod valahogyan jobbá tenni. Igen, lehetséges hogy nem pont a mások szemében legmegfelelőbb módot választottad, persze, más nyilván SOKKAL jobban és okosabban, meg ügyesebben csinálná, hát hogyne, tudom én, de értsük meg, hogy mindenki a saját dolgait úgy próbálja a lehető legjobbá tenni, ahogy az őszerinte működni fog. Ha szerintem működni fog az, hogy pl úgy szokok le a dohányzásról, hogy mindig amikor rá akarok gyújtani fejenállok 10 percet, akkor ne jöjjön nekem senki azzal, hogy “de a nikotintapasz sokkal jobban működik”. És ha én a fejenállásban hiszek, akkor mivan??? Bezzeg, majd ha sikerül leszoknom, te is fejenállsz bőszen, abban biztos vagyok. Persze neked nem fog működni, mert te nem hiszel benne, te majd csak azért csinálod mert “már másnál működött”. Talán, esetleg, nem lenne jobb megtalálni azt, amiben te, saját magad hiszel? Ragaszd a nikotintapaszokat ahova akarod, fütyüld el az Aranyesőt Bódiguszti módra minden alkalommal mikor rágyújtanál, vagy mittudomén, csak tegyél valamit végre. És figyu, ha neked működik a te módszered, hidd el, a végén örülni fogok a sikerednek. Csak egyszer, egyetlenegyszer érném meg, hogy más is örül a többiek sikereinek, máris jobbá tennénk egy picit a világot. Én mindenesetre megpróbálom.