2013. november 25., hétfő

Dokumentált életek

Nemrégiben feljött egy beszélgetés közben egy téma, ami azóta is a fejemben motoszkál. Van ugye ez az internet nevű csoda, ami ami gyerekkorunkban (mondjuk 25 éve) még sehol sem volt. Régebben meg ugye pláne. Volt a filmbefűzős fotómasina, amivel fotóztunk, előhívattunk, örültünk, albumba raktuk, és az volt a legnagyobb publicitás amit kapott, hogy a vendégségbe érkezőknek ha akarták ha nem végig kellett néznie az albumot. Aztán jöttek a fotózós mobilok, amin már el tudtuk küldeni a képeket egymásnak üzenetben, örültünk mint majom a farkának. Aztán berobbant az internet, berobbantak az all-in-one telefonok, amivel nem elég hogy lefotózol valamit már abban a pillanatban tölti át automatikusan a netre, vagy ha akarod azonnal publikálhatod is, ahol mindenki láthatja.  De van egy dolog ami nekünk még megvolt a kis fotóalbumunkkal, mégha zaklattuk is vele az ismerősöket hogy nézzék végig. A privát szféra. Senki nem látott minket 2 hónaposan fürdés közben, nem nevetgéltek idegenek azon, hogyha a fejünkre raktuk a bilit vagy éppen nyakig sárosan ugráltunk a pocsolyában. Először is azért mert anyánknak nem volt ideje befűzni a filmet gyorsan a masinába mikor épp csordogált a bili tartalma a hátunk közepén, másodszor meg még ha épp volt is film a gépben, hát max a rokonok látták a fotókat utólag, vagy mi saját magunk szórakozunk most jól rajta mikor a "retro fotókat" nézegetjük a nagymamánál és visítozunk hogy "nézd már, hogy néztem ki a kockás ingben, a műanyag telefonnal, vagy az Első olvasókönyvem őskori kiadásával". Ez mindenkinek megvan, nem?:



Ehhez képest most mi van: az ultrahangos fotót posztolják (ez a halálom amúgy, egy ultrahangos fotó senkinek nem jelent semmit a szülőkön kívül, mindenki más max egy krumplit lát a képen, hogy azt miért, felfoghatatlan... na mindegy). Rosszabb esetben a szülést is megörökítik (ismétcsak fel nem fogom), lefotózzák a pár perces gyereket és már megy is fészbúkra. Ezek után a gyerek minden pillanatát megörökítik, és visszatérve a bilis példára, ha egy mai gyerek borítja a fejére a bilit, 100%-ig biztos vagyok benne hogy a szülők nagy százaléka előbb gyorsan kattint egyet a telefonnal, mielőtt lerántja a materiát a gyerkőcről... Mindent tudok az ismerőseim gyerekéről, elmondhatom bátran. Van olyan ismerősöm fészbúkon, akinek több ezer képe van a gyerekről (van konkrétan olyan is, aki naponta több tucat fotót rak fel a gyerekről, a gyerek eszik-alszik-játszik-alszik-eszik-maszatos-nevet-sír...) Ide illik az első problémakör, ami szerintem átgondolatlan és felelőtlen a szülők részéről: akik pucér képeket raknak fel a gyermekeikről. Gondolom nem is kell ezt tovább ragoznom, miért probléma ez. Kérlek emberek, ha már nem tudjátok visszafogni magatokat, legalább ruhában fotózzátok a gyerekeiteket.


Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy vannak olyan ismerősök is jószámmal (szerencsére egyre többen), akik tényeg csak szép, családi képet raknak fel a gyerekről, amit az ember szeret nézni, látja hogy fejlődik a baba, jópofa, vicces családi képek, fotós által készített csodák alkalomszerűen, azzal nincs baj, sőt: azokat szeretjük, igényeljük. A távoli ismerősök szép családi fotóit nézegetni öröm, és olyan dolog, ami viszont régen nem volt meg. Most ezáltal a másik kontinensre költözött ismerős gyerekét is láthatod, nem kell megvárni míg leérettségizik és hazajön látogatóba :)

De a nagy kérdés: amíg ugye a mi generációnk saját magát regisztrálta fel az internetes oldalakra, és mindenki saját akaratából tölti fel a képeket magáról (ami ugye követhető, kereshető, stb...), magáról alakítja ki a képet amit sugározni akar, és ha olyat raktál fel amit nem kéne, magadra vethetsz maximum, addig a mostanában született kisemberek már saját beleegyezésük nélkül (és ez itt a kulcsszó!), kvázi a születésük első pillanatától fogva lekövethetőek a neten. Belegondolt-e valaki abba, hogy a gyermeke jópár év múlva, mikor az egyetemi ösztöndíjra jelentkezik Amerikában, vagy az igazgatói kinevezése előtt áll, és felbukkannak róla olyan fotók amit anyuka töltött fel a fészbúkra, amikor a jóképességű gyermek 3 évesen, a kukacát lóbálva pisili körbe a nappalit épp? Vagy mikor az egyetemi professzorasszonyról megy majd körbe a tanulóifjúság körében a fotó amint az első bilizését produkálja... Ezek alapvetően édes és tényleg vicces pillanatok, aláírom. Viszont nem tudhatod, hogy milven jövőbeli problémát tudsz velük okozni, mert arra befizethetsz, hogy mikor tényleg egy fontos pillanatban bukkannak fel ezek az alapvetően humoros képek, ott és akkor nem lesz egy cseppet sem humoros...
Valamint kompromittáló fotóktól teljesen függetlenül él a második kérdés, ami inkább állítás: hogy egy állásinterjú előtt végig tudják majd nézni a most született emberek életét a neten? Ez a mostanában született generáció nagy problémája lehet, és lesz is. Ez rengeteg további, morális-szociális-erkölcsi-mindenféle kérdéseket is felvet, és 100 további irányba lehet ebből a témából továbbhaladni, továbbgondolva ezt. Én csak elkezdtem ezen gondolkodni, hogy talán ez is egy olyan téma, amit egy szülőnek manapság érdemes lehet végigpörgetni, és komolyan venni egy pici embert is annyira, hogy nem teszed ki annak, hogy miattad kellemetlen élethelyzetbe kerüljön évek múlva. Fogja ő még elég kellemetlen helyzetbe hozni saját magát kamaszként, de azt legalább nem te követted el :D

Persze a megoldást nem tudom, hisz nyilvánvalóan nem az a megoldás, hogy elzárod az internettől és minden modernkori technikától a gyereket, hisz kb 10 évesen ő saját maga fog felregisztrálni valamelyik oldalra, és onnantól kezdve a probléma ugyanaz.

Ti mit gondoltok erről? Hogy kell a mai gyerekeket a közösségi oldalak és egyéb médiumok helyes használatára és értelmezésére tanítani?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése